| |
Az elmaradhatatlan karácsonyi céges buli idén is megtartatott, bár a szokásos rendszeren Peti változtatott egy keveset. Korábban kezdődött. Talán azért, hogy kevesebbet igyunk, és hamarabb hazamenjünk. Hogy így volt-e? Na én már nem emlékszem… 
Három óra körül már sikerült is elindulnunk a bázisról (kettő óra helyett), hogy megkezdődjön az évi rendes bábuirtás. A péntek délutáni dugót átvészelve, kisebb csapatunk majdnem utolsónak érkezett a tett színhelyére. (Csilla nagyszerű navigátornak bizonyult, a Rózsakertnél már rá is jött, hogy ez mégsem az, ahova tartunk...Rózsa-rózsa... azért szeretünk Csilla!! )
A többiek úgy vártak már minket, mint a kis Jézus. Gyorsan cipőbe bújtunk és már gurítottuk is... lefelé a különféle alkoholtartalmú italokat. Célzóvízzel mégiscsak könnyebb 10 pici fadarabot eltalálni egy nehéz golyóval. Ráadásul olyan messziről...
A bowling sikerén (vagy sikertelenségén?) felbuzdulva, vagy csak, mert lejárt az időnk, megrohamoztunk egy csocsó-asztalt. A Krisztián-Csilla páros ellen Gáborral karöltve küzdöttem. Ennek eredménye egy nagyon fordulatos, 5:5-re végződő mérkőzés. Visszavágót nem játszhattunk, így nem tudtuk meg ki is a jobb*, mert szigorú pillantások közepette kellett nyakunkba venni ismét a várost, hogy megközelítsük Peti rezidenciáját. Itt ragadnám meg az alkalmat: követelem a visszavágót! És követelem, hogy akik csak nézők voltak, ők is játszanak! És követelem, hogy még januárban történjen meg!
Petinél már várt a terülj-terülj asztalkám mindenféle földi jóval. Az összes csaj kitett magáért: tatárbifsztek, rizssaláta, tojássaláta, fasírtgolyócskák, muffin, és még mi szem-szájnak ingere. Éhen nem haltunk, de főleg Peti nem: egy héten át ehette volna még a maradékokat, ha a rendrakók szét nem osztanak egy keveset egymás közt..
Milyen karácsonyi buli az, ahol az ajándékozásról szó se esik? Nem tudom, mert olyanon még nem voltam, ahol meglepetés nem volt. Itt például elég meglepő volt, hogy mégsem engem húzott mindenki. Igaz, így legalább a többiek boldogok voltak, mert jutott az ajándékokból nekik is.
Az áldozatos és kemény munkánkért, és a szép szemünkért Peti idén is meglepetéssekkel kedveskedett nekünk. Sok szép, hasznos vagy izgalmas ajándék került kiosztásra (korcsolya, erotikus masszázs, rafting, öngyújtó, csokis parfüm, tandemugrás stb.), voltak csillogó szemek, öröm, jaj, de szép is volt.
Aztán kilenc óra tájt a gyengék feladták, és hazaindultak. Az erősek és bátrak még maradtak egy kicsit, hogy végül ők legyen azok a jófejek, akik Peti lakásában felszámolták a háború sújtotta övezetet. Majd könnyes búcsút követően, mi is belevesztünk az éjszaka sötétjébe…
* há' dehogynem: Gábor és én!
Frajti
|
